2012. szeptember 9., vasárnap

26.10.2012 "este"


26.10.2012
Este



/Emily szemszöge/

Talán ez volt életem egyik leglassabban eltelt délutánja. A másodperc mutatók az órákon lassan vánszorogtak előre, én pedig alig vártam, hogy haza érvén a laptop elé zuhanhassak. Lassan vége lett a munka időmnek és gyors léptekkel indultam el. Nincs messze az munka helyem és a lakásunk egymástól, mégis mintha évek teltek volna el.
- Otthon, édes otthon! – lihegtem, miközben beléptem a lakásba.
- Mizu? – kérdezte felém lépve Steph, aki mindig fél órával előttem ért haza.
- Minden elmesélek, hamarosan, csak most a laptopom kell! – mondtam neki sietősen és a cuccaimat, a kanapéra dobtam, majd berohantam a laptopért a szobámba. Miközben visszaindultam a nappali, már be is kapcsoltam.
- Mi ilyen sietős? – kérdezte barátnőm, amikor visszamentem hozzá.
- Megnézem visszaírt-e Nialler! – válaszoltam fülig érő szájjal.
- Áháá, vágom – kacsintott rám.
Istenem milyen lassú a net… Végre...
- Van egy új üzenetem! – mondtam szinte sikítva Stephnek.
- Csigavér! Előbb bizonyosodj meg róla, hogy biztos Niall az. Különben meg nagyon fel vagy spannolva – láttam rajta, hogy gyanakszik.
- Ő az! Írt valamit! Gyere ide! Nézd mit írt…
- Azt hiszem holnap hivatalosak vagyunk egy koncerten – vigyorgott Steph. – De várj! Mi arra egyébként is mentünk volna, nem?! – bólintottam, mert igaza volt. – Ez így nem jóó!!
- Miért nem? – néztem rá felvont szemekkel.
- Mert, ha ő küldte volna a jegyeket az tuti VIP lett volna!
- Ne tehetetlenkedj már! Örülj neki, hogy találkozhatsz a srácokkal és a szexisteneddel, Harryvel.
- Ezt meg honnan vetted? Mármint, hogy talizhatok Harryvel? – kérdezte tőlem, pedig ott volt az üzenetben rá a válasz.
- Nem olvastad el végig ugye? – megrázta a fejét. – Akkor nézd meg a végét… Látod? Ott van, hogy Harrynek szüksége van egy csajra, így vigyek valakit magammal.
- Nem te viszel! Én a saját lábamon megyek, már ha ezután a sokk után még holnap talpra tudok állni. Atya ég! Nem mondod, hogy tényleg láthatom szemtől szemben a szerelmemet – láttam Stephen, hogy teljes mámorban van. Azt hiszem, ma már nem főzünk, pedig úgy volt. Mondjuk ez nem csak rajta múlik, hanem rajtam is, de én sem tudnék egyetlen egy fakanalat sem megtartani a kezemben.
- Nem főzünk, ugye?! – kérdeztem a biztonság kedvéért.
- Hülye vagy? Rendelünk pizzát, már hogyha nem esik ki a telefon a kezemből és berúgunk, mint állat – még mindig vigyorgott, mint egy vadalma. Mintha tükörbe néztem volna.
- Berúgunk? Hogy a fiúk holnap elfussanak előlünk? Ezt szerintem hanyagoljuk. Jó, egy pohár pezsgő nem fog ártani, de nem akarok másnaposan a srácok, főleg nem Niall elé állni.
- Oké, oké… Megegyeztünk. Akkor amíg én lerendezem a rendeléseket, te szépen írjál vissza Niallernek, nehogy azt higgye, hanyagolod.
Beleegyeztem és szépen visszaírtam.
„ Szia. Bocsi, hogy ilyenkor írok vissza és tudom, hogy már holnap koncert, de dolgoztam. A koncerttel kapcsolatban annyi, hogy jegyeink vannak, mert már hónapokkal ezelőtt megvettük őket, szóval ne küldj újakat. A számomat pedig még nem kapod meg, tudod, így túl könnyű lenne és az én számomért meg kell ám küzdeni. Holnap találkozunk. xx”
Úhh basszus remélem nem haragszik meg amiért nem adtam meg a számom neki, de én tényleg nem osztogatom ilyen könnyedén.
Az este hátra lévő részében filmet néztünk és a holnapi ruháinkat válogattuk. Mind a ketten egy sportos öltözetre szavaztunk, mivel végig kell állni és ugrálni a koncertet. Így is tuti fáradtak leszünk a végére. Szerencsére a divattal és a ruhákkal foglalkozom, így már nem órákig tart kiválasztani a ruháimat, hanem pár perc alatt meg van, de Stephről ez nem mondható el. Ő is szeret divatosan öltözködni, de órákig, sőt fontosabb alkalmak előtt napokig is tud a ruhái között válogatni. Most azonban segítettem neki, így ő is pillanatok alatt elkészült. Azt mondta, hogy bennem bízik, így nem választ új darabokat. Hajnalig beszélgettünk és tervezgettük a találkozót a srácokkal, de tudtuk, hogy biztos nem úgy lesz, ahogy mi akarjuk. Hajnali fél 2 volt, amikor elaludtunk. Nem is a saját ágyunkban tértünk nyugovóra, hanem a kanapén ágyaztunk meg és ketten szenderedtünk álomba. Az izgalom hamar álomba nyomott minket és csak másnap dél körül keltünk…


/Niall szemszöge/

Egésznap azt vártam, hogy megkapjam Emily számát és most látom, hogy nem küldte el. De nem is várhattam, hogy egy számára tök ismeretlen embernek elküldi. Becsülöm benne azt, hogy attól mert vagyok, aki vagyok, még nem dobálja hozzám a telefonszámát és a címét. Azt hiszem ezért a szerelemért elég keményen meg kell majd küzdenem. Végre egy csaj, aki nem adja túl könnyen magát. Csak azt nem tudom, hogyan fogjuk megtalálni egymás, ha nem lesz VIP jegye. Kitaláltam valamit. Felhívom Paul, gondoskodjon arról, hogy megtaláljam holnap Emet.
- Helló Paul! Bocsi, hogy ilyen későn zavarlak! Ne kérdezz semmit. Mindjárt küldök egy képet neked egy lányról. Intézd el, hogy minden jegyszedőnek és pénztárosnak, sőt mindenkinek, aki a koncerten holnap dolgozni fog, ki legyen egy-egy példányban nyomtatva annak a lánynak a képe. Mindenkinek adjátok oda a képeket és mondjátok meg nekik, hogyha meglátják a lányt egy barátnőjével, akkor akasszanak a nyakukba egy VIP kártyát. Én már két kártyát félre tettem. Ott vannak bent az öltözőben az én asztal részemen. Holnap minden elmondok, hogy miért kellet ez, de most csak annyi, hogy kérlek intézd el nekem, mire beérünk holnap a próbára. Előre is köszi és még egyszer bocsi, hogy felkeltettelek.
- De Ni… - ennyit hallottam a vonal túloldaláról, de már le is tettem. Ilyen későn nem volt kedvem magyarázkodni és tudtam, hogyha elmondom miben sántikálok, Paul nem intézi el nekem, ezért inkább nem kötöttem az orrára a dolgokat.
A szokásosnál jobban izgultam a holnapi fellépés előtt, pedig ugyanolyan koncertre készültünk, mint az összes többi. Egy baj volt, hogy tudtam Em is ott lesz és engem fog nézni. Teljesen rágörcsöltem, hogy nem szabad neki csalódást okoznom, közben pedig még nem is ismerjük egymást. Túl tökéletes akartam lenni, pedig mindig azt mondtam a srácoknak is, hogy ha valaki igazán szereti a másikat, azt minden egyes apró kis hibájával kell elfogadnia. Mindig olyan ember akartam lenni, aki nem figyel arra, hogy az emberek mit gondolnak róla, de ez az utóbbi időben teljesen megváltozott. Sokat látom, hogy az emberek, olyan emberek, akik nem is ismernek szavakkal és tettekkel bántanak. Egyre jobban elkezdett az érdekelni, hogy mit gondolnak rólam és folyamatosan javítani akarok azon, ami hibát találnak rajtam. A srácok sokat mondják, hogy maradjak az az ír fiú, aki 2010-ben először lépett az X-Factor színpadára, de ez egy társ, egy szerető társ nélkül nagyon nehezen megy. Biztos sokan gondolják azt, hogy mit válogat ez a szerencsétlen. Milliónyi lány hemzseg körülötte és még mindig nem talált magának senkit, aztán meg itt sajnáltatja magát. Közben ez egy cseppet sincs így. Persze ott a sok lány, de nekik a fele sem azért szeretne velem együtt lenni, mert szeret. Soknak sokkal többet jelent az a hírnév, amit velem kapna, mint a szerelmem. Voltak már próbálkozásaim rajongókkal, de hetek vagy napok alatt rájöttem, hogy nem én érdeklem őket. Olyan is megesett, hogy rajtam keresztül akarta az egyik lány megszerezni Harry szeretetét. Ezért is próbálok vigyázni minden kapcsolatom elején. Félek attól is, hogy Emily csak egy álarcot mutat a többieknek és nekem is, közben meg ugyanarra hajt, mint a többség. Próbálom elfelejteni ezt a tényt, de nagyon nehéz főleg ennyi csalódás után. Van még egy félelmem. Ha talán sikerülne a dolog Emilyvel, ami még eddig kétséges, de ha sikerülne egyszer úgy is meg kellene mondanom a rajongóinknak. Biztos lesznek, hogy rajongók, akik utálni, sőt gyűlölni fogják Emet. Félek, félni fogok attól, hogy ennek a sok gonoszságnak tegyem ki majd azt, akit szeretek és tök mindegy, hogy most Emilyről beszélek vagy másról. Mással is ugyanaz lenne. Emlékszem, amikor Zayn és Perrie összejöttek. A lányok szinte megakarták ölni szegény Perriet, pedig nem ártott nekik semmit és voltak olyanok is, akik Zaynt is meggyűlölték, amiért szerelmes lett. Mára már ez a harag csillapodott, de a sok pletyka még mindig kísérti őket. Liamnek és Loiusnak abban volt könnyebb dolguk annak idején, amikor járni kezdtek Daniellel és Elenorral, hogy akkor még nem volt ennyi lány körülöttünk. Mostanra már 3-4x többen rajonganak értünk. Dant és Elt könnyen elfogadták és már szinte nekik is van rajongó táboruk, de nem tudom mi lesz Emilyel, hogyha tényleg sikerülne köztünk valami. Na jól van elég ebből a sok gondolkodásból. Holnap korán kell kelnünk, úgyhogy inkább megpróbálok aludni. Már, ha Emily gondolata mellett ez sikerülni fog…

2 megjegyzés:

  1. Köszii *.* Igyekszem, igyekszem.. Legkésőbb vasárnap jön a folytatás, addig is ha a kérhetnélek tudnád ajánlani másoknak is a blogot?! Előre is köszi <3
    xx

    VálaszTörlés