~ Sziasztok! Itt a 2013-as év első fejezete. Egy másik szereplő szemszögéből is láthatjuk a dolgokat Niall-ön és Emily-n kívül. Remélem tetszeni fog. Még mindig 5 szavazat után jön a következő rész, mert az előzőre sem kaptam meg, mégsem akartam azokat olvasás nélkül hagyni, akik esetleg várták. :)
- Martina
xx ~
/Emily szemszöge/
Az utóbbi 2 hét életem legpörgősebb 2 hete volt. A ruha kollekciómat nem választották be a legjobb 3 közé, de a srácoknak annyira tetszett, hogy azt mondták egy jeles alakom adtán még felveszik. Rájuk terveztem alapból, így pedig még az anyag sem ment kárba. Aztán Niall bemutatott a szüleinek. Nagyon kedvesek voltak velem és alig éreztem magam feszülten. Szinte teljesen eltudtam magam engedni. Szinte. Ugyanis Niall-el elmentünk az egyik barátjához egy kis party-ra meg bandázásra, ahol ott volt az ex. Niall bemutatott neki engem és már akkor láttam rajta, hogy nem vagyok a szíve csücske. Ez azért is esett elég rosszul, mert körülbelül fél perc alatt alakított ki rólam egy véleményt anélkül, hogy beszélgethettünk volna. Pedig én igazán törekedtem. Még a konyhában is segítettem neki a tortillát kiönteni egy tálcára. Hát azt hiszem nem sikerült megkedveltetnem magam. Pedig én komolyan nem csináltam semmit. Holly távozásakor Niall meg is kapta, hogy "Csak a hírnévre és a pénzedre megy. Én szóltam előre." Nem volt szándékomban vitába szállni, úgy sem hittem, hogy lenne értelme, ezért inkább csendben figyeltem, ahogy Nialler odamegy hozzá és suttogva beszélnek valamiről. Ezek után Holly idegesen lépett ki az ajtón. Most már ő sem bír. Jó úton haladok, hogy mindenki megutáljon. Hurrá. A szilvesztert együtt töltöttem Stephanie-val, Niall pedig a srácokkal volt Louis-nál. Egy csomó mindenről be kellett számolnom a barátnőmnek. Egész este be nem állt a szám. Persze benéztünk egy klubba, de ez sem tűnt jó ötletnek ugyanis ott volt egy kedves ismerősöm, James. Persze ebben a kedves szóban ott van az a kis irónia. Amint megpillantott oda jöttek hozzánk és fárasztani kezdtek minket a "de menő vagyok, most jól beszólok a volt csajomnak" dumával, így inkább eljöttünk. Újra indult a suli is. Elkezdődött az utolsó félévem. Vizsgák, tervezői feladatok, divatbemutatók. Ez a 2013-as év elég pörgősen indult és azt hittem minden rendben van. Minden rendben is volt, a mai napig. A kételyek egyszerre zúdultak rám.
Ma a srácoknál, jobban mondva Zayn-nél voltunk és lazultunk egy kicsit. Filmeztünk, biliárdoztunk, csocsóztunk és persze Niall miatt ettünk. Nem is keveset. Mindenki ott volt, aki számított. Az egész csapat. A srácok és a barátnők. Mind a tízen egy helyen.
Kisétáltam a konyhába, mert Niall "mindjárt éhen halok" pillantásokat vetett rám, így hozni akartam neki pár szendvicset. Hiába, soha nem tudja megunni az evést. Ő már csak ilyen. Éppen a kenyereket vajaztam, amikor ajtó csapódást hallottam. Hátra fordultam és Harry-t pillantottam meg magam mögött.
- Nekem is csinálsz egyet? - kérdezte mellém lépve.
- Aham. Elég lesz egy?
- Persze - biccentett. - Én nem Niall vagyok. Ő egy egész teherautónyit megtudna enni.
- Ja. Nekem mondod? Mióta járunk többet költök kajára, mint ruhára - nevettem le magam.
- És amúgy jól meg vagytok? - fordult hozzám.
- Minden rendben.
- Rajongókkal is?
- Kb. két hete már nem kaptam házhoz szóló fenyegető levelet, szóval nincs gáz- kacsintottam rá.
- Na, az elég biztató dolog - ütögette meg játékosan a hátam, majd megsimítva a vállam lehúzta róla a kezét.
- Szerintem is - mosolyodtam rá.
Éppen az utolsó szendvicset vajaztam. Harry még mindig ott állt mellettem, amikor elkapta a derekam, magához húzott és megpróbált megcsókolni. Azért csak próbált, mert nem engedtem neki. Bár egy pillanatra ajkaink összeértek, azonban jó a reflexem és egy pillanat alatt löktem el magamtól. Azt sem tudom mi történt igazából ezek után. Muszáj volt leülnöm egy székre. Majdnem összeestem. Mi ütött Harry-be?
- Na jó. Szépen megnyugszunk mind a ketten - mondtam arcomat a kezeimbe temetve és mélyeket sóhajtottam. - Nem. - jutott eszembe, amikor átgondoltam az egészet. - Mi a fészkes fene ütött beléd? Megőrültél? Steph a barátnőm, Niall meg a barátod. Te Steph-fel vagy én meg Niall-el. Ezt mégis, hogy gondoltad? - tört ki belőlem. Egyszerre voltam ijedt és dühös. Mégis mit képzel magáról? Vagy hogy jutott ez az eszébe?
- Annyira sajnálom, - mondta lenézve rám - de fogadtunk Zayn-nel, hogy ha megcsókollak akkor viszonzod-e.
- Melyikőtök hülye ötlete volt ez? - kérdeztem ingerülten.
- Az enyém, - sóhajtott - de mentségünkre szóljon, be voltunk rúgva.
- Ez nem változtat semmin - hunytam le a szemem és egy újabb sóhajt eresztetem ki. - Ki, mire fogadott?
- Én azt mondtam, hogy megengeded - vigyorgott rám.
- Akkor ez elúszott.
- Ja, most fizethetek Zayn-nek - húzta el a száját.
- Nem csinálok akkor ebből nagy ügyet, de mégis maradjon kettőnk, illetve hármunk között. Jó? Nem szeretném, ha bárki is megtudná. Én tök jól el vagyok Niall-el és úgy látom, te is Stephanie-val - mondtam kissé megkönnyebbülten, miközben felvettem a konyhapulton heverő tálcát.
- Jól látod - helyeselt, majd mindketten kiindultunk a konyhából.
Visszaérve a nappaliba oda hajoltam Zayn-hez, hogy súgjak neki valamit.
- Na most aztán gazdag leszel - mondtam neki alig hallhatóan.
- Mi? - nézett rám értetlenül. Kicsit furcsálltam is.
- Hát Harry meg te. Fogadtatok. Ő meg elvesztette - mondtam neki még mindig majdnem némán.
- De mi nem.. - ráncolta a szemöldökét.
- Azt mondta - döbbentem le. Harry hazudott nekem?
- Miről van szó amúgy? - kérdezte kíváncsian
- Semmi érdekes - rágtam a számat és éreztem, hogy kezdek szédülni. Hirtelen felálltam és miután letettem Niall elé a tálcát, felrohantam az emeleti fürdőbe.
Szörnyen pocsékul éreztem magam. Erre még az is rá tett egy lapáttal, hogy tuti feltűnést keltettem azzal, hogy szó nélkül felrohantam. A hányinger kerülgetett, amikor kopogást hallottam az ajtón és valaki benyitott, de az ajtó nem nyílt. Gondosan bezártam, hogy senki ne zavarjon. Egy ismerős hangot hallottam odakintről.
/Niall szemszöge/
Nem tudtam mire vélni, amikor Em már vagy 20 perce fent volt a mosdóban és az ajtó sem nyílt.
- Em, kicsim, minden rendben? - kérdeztem kicsit rémült hangon.
- Persze, jól vagyok - hallottam a tompa hangot az ajtón túlról - csak szerintem a tegnapi kínai nem tett jót. Fáj egy kicsit a hasam, de mindjárt megyek.
- Hozzak valamit?
- Egy pohár víz jól esne, meg valami fájdalom csillapító. Szörnyen fáj a fejem is - mondta elnehezült hangon és hallottam, ahogy megnyitja a csapot.
- Mindjárt jövök - mondtam, majd lerohantam a lépcsőn. Zayn-nel pár perc alatt találtunk Emily-nek gyógyszert és megnyugtattam a többieket, hogy minden rendben, bár ezt én sem hittem.
Becsúsztattam a gyógyszert a hátsó zsebembe és a kezemben lévő pohár vízzel felmentem Em-hez. Bekopogtam az ajtón, mire beengedett.
- Jól vagy? - simítottam végig arcán, majd odaadtam neki egy pirulát
- Mindjárt jobban leszek - erőltetett az arcára egy apró mosolyt, miközben elvette tőlem a vizet és beleivott.
Elvettem tőle a poharat és letettem a mosdó szélére, majd szorosan átöleltem és belepusziltam a hajába. Minden porcikámmal reméltem, hogy jól van és nem lesz semmi baj. Néha egy étel mérgezés is komoly tud lenni.
- Nem kellene bemennünk a kórházba? - kérdeztem végül idegesen, miközben már a kád szélén ültünk. - Lehet, hogy komoly a dolog.
- Nem lesz semmi baj. Tényleg. Ne aggódj - nyomott egy puszit az arcomra és megszorította a kezem. - Csak egy kis hasfájás volt, de már múlik is.
- Akkor lemegyünk? Biztos aggódnak már a többiek.
- Persze, mehetünk - állt fel és egy mélyet sóhajtott.
Lassan lesétáltunk és furcsán néztünk a többiekre. Valaki hiányzott a társaságból.
- Harry hol van? - kérdeztünk szinte egyszerre Emily-vel.
- Azt mondta kapott egy üzenetet és el kell rohannia - mondta Liam.
- Valami sürgős és fontos dolog lehetett, mert ideges volt, amikor elment - tette hozzá Lou. - Remélem nincsen semmi baj.
- Nem mondta hova megy? - kérdezte a kezemet egyre szorosabban tartó Em.
- Nem szólt semmit. Csak elrohant - közölte Steph kicsit szomorú arccal. Látszott rajta, bántja hogy Harry még vele sem közölte hova megy.
- Akkor Harry nélkül folytatódik a buli - mondtam rámosolyogva a többiekre, hogy ne legyenek már olyan punnyadtak.
Harry távozása után kicsit lapult lett a hangulat, de jól elvoltunk még így is. Emily mindenkit megnyugtatott, hogy már jobban van és vagy negyed óráig győzködött minket, hogy semmi szükség kórházba menni, már minden oké. Mélyen én is reméltem, hogy tényleg igazat mond és már minden rendben van vele. Hajnali fél 7-kor mentünk aludni, mert Zayn-nél maradtunk. Mindenki ivott egy kicsit, ezért nem mertünk vezetni. Azonban Harry még fél 7-kor sem volt sehol és a telefonját sem vette fel. Kezdtünk érte aggódni és Steph is ideges volt, amiért nem tudja elérni a barátját. Nem kell, hogy mondjam elég sok kérdés tört ki belőle a Hazza által ismert lányokról. Megnyugtattuk, hogy biztos nincsen lány a dolog mögött, de mi is csak remélni mertünk. Olyan jól elvannak együtt. Remélem nem rontja el Harry ezt a szép kapcsolatot.
/Harry szemszöge/
Becsuktam magam mögött a kocsiajtót és beletapostam a gázba.
Fogalmam sincs mi ütött belém. Hogy a fenébe jutott ilyen baromság eszembe? Megcsókolom Emily-t? Normális vagyok én? Niall a legjobb barátaim közé tartozik, Stephanie pedig a szerelmem és még sem tudom mi történt velem. Nem tudtam türtőztetni magam. Szörnyen mardos a lelki ismeret, de már nem tudok neki mit csinálni. Elrontottam. A baj, hogy ezzel nem csak magamnak okoztam csalódást, hanem Em-nek is, aki nem mellesleg jó barátom lett és egy rajongónk is. Bocsánatot kell tőle kérnem. De nem most. Nem tudnék a szemébe nézni. Senki szemébe nem tudnék, most őszintén nézni. Egyet tudok. Niall-nek meg kell tudnia az igazat és nem Emily-től, hanem tőlem. Majd egyszer megtudja. Majd egyszer.
A gázt tovább nyomtam és nem érdekelt, hogy éppen száguldozok és bármikor lekapcsolhatnak a rendőrök. Csak mentem és mentem. Az ablak kicsit le volt eresztve, hogy szellőztessem a fejem. Kiautóztam London városából és végig a Temze partján mentem. Pár órával később egy mólónál álltam meg egy erdő mellett. Gondolkoznom kellett, hogy mit tettem. Leültem a mólóra. A szél belekapott a fák koronájába körülöttem és még hidegebbé vált az idő, de nem érdekelt. Lassan levetkőztem és mély levegőt véve ugrottam a jéghideg folyóba. Tudtam, hogy őrültség a dolog, de tennem kellett valamit. Ez volt az a valami.
Szívembe nyilalló fájdalom állt bele és éreztem, hogy kezdem elveszíteni eszméletem. Csaptam még párat a karommal, majd lehunytam szemem.
A nagy fényességre kinyitottam nehezen a szemem és a mólón feküdve emberek álltak fölöttem. A fény egy mentőautótól származott. Egész testem vacogni kezdett, majd balra fordítottam a fejem, hogy ne égjen ki a retinám a fénytől. Nem hittem volna, hogy valaha is kijövök a vízből.
- Fiatal ember! - állt mellém egy mentőorvos. - Nem mondták még magának, hogy a majdnem befagyott Temzében nem szerencsés úszkálni?
- Nem tud érdekelni - dörmögtem neki kelletlenül.
- A rajongóit azt hiszem érdekelte volna, ha nem jön ki a vízből. Bevisszük a kórházba. A barátait már értesítettük. A kórházhoz jönnek. Azt hiszem lesz mit megmagyarázni a nekik.
- Azt majd én megoldom - förmedtem rá.
Rátettek egy hordágyra és becsúsztattak az autóba.
