22.12.2012

 ~ Mielőtt mindenki azt hinné, hogy véletlenül nem írtam Niall szemszögét elmondom, hogy nem. Direkt nem írtam, mert ez a rész inkább Emily-ről szólt. jó olvasást. Új rész 5 szavazat után jön. :) 

 - Martina 

xx ~

22.12.2012

/Emily szemszöge/

Reggel csörömpölésre keltem és mert Niall-t nem találtam magam mellett, Steph kabátja pedig még mindig nem lógott a fogason erre csak egy magyarázat lehetett. Így is volt.
Niall-t a konyhában találtam és azt hiszem reggelit próbált készíteni, de alig találta a dolgokat.
- Jó reggelt kicsim - mondta a guggolásából felállva és oda jött hozzám, hogy csókkal köszöntsön. - Ugye nem én ébresztettelek fel?
- Most hazudjak? - dörzsöltem a szemem és ásítottam egyet, mintha még mindig álmos lennék. De kapott egy mosolyt is mellé.
- Bocsánat, csak amint látod nem találok semmit - mutatott a szekrényből kidobált edényekre.
- Mit keresel? - kérdeztem majd elkezdtem visszapakolni.
- Tükör tojást akarok csinálni de nem találok serpenyőt - vakarta zavartan a fejét.
- Mert rossz helyen kerested - mutattam a hűtő melletti ajtóra. - Azt az ajtót nyisd ki és ott van jobb kéz felől egy akasztón.
- Végre tudok neked sütni - mutatta fel a kezében tartott serpenyőt. - Na de most nyomás ki innen. Főzni fogok!! - kiáltotta rekedtes hangon az utolsó mondatot.
- Helyesbítek sütni - javítottam ki. Tükör tojást főzni? Az kicsit érdekes dolog lenne. Mondjuk megnézném, hogy megfőzi nekem. Na mindegy. - Jól van te harcos - nevettem ki és adtam neki egy puszit.
Hát mivel kiüldöztek a SAJÁT konyhámból, ezért felugrottam a netre. Elég nagy meglepetés fogadott a Twitter oldalamon. Körülbelül 1000 új bekövetés és vagy 400 bocsánat kérő tweet. Majd megláttam, hogy tegnap Niall tartott egy TwitCam-et, ami mindössze 5 perces volt.
- Ugye a tegnapi 5 perces TwitCam-ednek nincs semmi köze ahhoz, hogy mára legalább 1000-rel nőtt a követőim száma és egy halom bocsánat kérő üzenetet kaptam!? - kérdeztem a konyha ajtófélfáját támasztva.
- Micsoda? - kérdezte vissza felvont szemöldökkel, de láttam a szemein, hogy magában örül. - Egy isten vagyok! - üvöltötte feltartott kezekkel.
- Miért is?
- 5 perc és kész a reggelid. Addig várj - kacsintott rám én pedig leültem az asztalhoz.
- Szóval 5 perc... - vettem egy hatalmas levegőt és úgy éreztem azt a "poént" ami bennem van, el kell lőni. - Akkor ez olyan lesz, mint a tegnapi TwitCam?
- Vicces - tette le elém a reggelimet és egy puszit nyomott a homlokomra, miközben le ült mellém. - Ennem kell.
- Mondani akartál valamit - emlékeztettem az előbb mondottakra.
- Ja igen. Hát az úgy volt, hogy - kezdte lányos hangon, de megköszörülte a torkát és normálisan folytatta. - Láttam, hogy rosszul esnek a kapott levelek meg úgy kvázi minden, ezért tartottam egy rendkívüli élő chat-et, hogy tisztázzam a dolgokat. Elmondtam, hogyan érint ez a dolog téged és engem és, hogy szeretném, ha elfogadnák ezt a kapcsolatot, ha pedig nem megy akkor, se küldözgessenek neked trágár hozzászólásokat vagy éppen halálos fenyegetéseket, mert ez kiakaszt.
- Ennyi? - kérdeztem torok köszörülve, mert elcsuklott a hangom. Jó volt ilyet hallani. Éreztem, ahogy a szemem könnyel telik meg, de nem akartam sírni.
- Ugye nem fogsz sírni? - kérdezte vállamat átölelve.
- Nem szeretnék - mosolyogtam rá - csak ez az egész olyan hírtelen jött és én ilyenre egyáltalán nem számítottam, mert Eleanornál sem volt nagyon ilyen - vettem egy mély lélegzetet. - Jó, tudom, azóta duplázódott a rajongó tábor, sőt.. De attól én még nem voltam erre felkészülve. Neked meg nem akartam beszélni róla, mert gondoltam, hogy tudod mi a helyzet.
- Nem tudtam, de most már minden rendben lesz remélhetőleg - mondata végén megcsókolt és ettől kezdve elhittem neki, hogy tényleg minden rendben lesz.
Felfoghatatlan, hogy azalatt a 2 hónap alatt, amióta ismerem a srácokat, mik történtek velem. Most meg, hogy Niall a barátom. Egyszerűen hihetetlen. Egy dologban viszont még mindig bizonytalan vagyok. Tényleg szeret?
Dél körül Niall elment, mert próbájuk volt. Nem sokkal később Step is haza ért, mivel Harry is ment a próbára. Végre tudtam valakivel beszélni a kétségeimről.
- Szerinted miért pont én? - kérdeztem Steph-től miközben a vacsit csináltuk.
- Tessék? Hogy-hogy te? Milyen téren? - kérdezgette felvont szemöldökkel.
- Hát, hogy Niall... Érted.. Hogy miért pont engem választott, mikor annyi lány ugrál körülötte, hogy gátat lehetne belőlük rekeszteni. Szerinted miért pont én?
- Most ugye nem akarod azt mondani, hogy elbizonytalanodtál? - kérdezte elkerekedett szemmel és letette a kezéből a kést. - Ülj le ide - mutatott az egyik székre. - Tudom, hogy tökre hihetetlen ez az egész. Nekem is, hogy mi van Harry-vel, de hidd el, hogy Niall szeret téged. Lehet, hogy nem mutatja ki úgy, mint mások, de attól még szeret.
- Jó de ezt nekem honnan kellene tudnom? - néztem rá értetlenül.
- Mesélte nekem arról az időszakról Harry, amikor Niall csak arra várt, hogy megkapja az üzeneteidet Twitteren, sőt még Liam is beavatott néhány dologba. Niall szinte hozzá volt nőve a telefonjához és a laptopjához, amikor az üzeneteidet várta. És most figyelj! - mutatta fel az ujját jelezve, hogy várjak. - Volt, amikor nem tudott enni, mert annyira lekötötte az, hogy figyelje a Twitterét és ideges volt, mert nem kapott tőled visszajelzést. Ez azért csak jelenthet valamit. Meg az is, hogy mindenképpen be akar mutatni már most a szüleinek.
- Mit akar? - kérdeztem ledöbbenve.
- Ezt nem kellett volna elmondanom. Vedd úgy, hogy nem is mondtam semmit és lepődj meg, ha majd megemlíti előtted. Az ünnepek alatt beszeretne mutatni a szüleinek.
- De én is hazautazok - mondtam szomorúan, mert tényleg az voltam. Az ünnepeket a szüleimmel töltöm. Vagyis valószínűleg nem tudok Niall-el menni, pedig nagyon szeretném megismerni a szüleit és, hogy azt kell majd mondanom neki, hogy nem tudok vele menni még jobban elszomorít.
- Tudom, hogy haza mész, de már mindent elintézett. Hazamész Karácsonyra. Az három nap plusz egy mert, majd ad neked egy repülő jegyet, ami 28-a reggelre szól Dublinba. Oda megy eléd a reptérre és 30-án jössz haza. Azt még nem tudom, hogy ő jön-e, de a szilvesztert mindenképpen veled fogom tölteni.
- Erről én eddig miért nem tudtam? - néztem értetlenül.
- Meglepinek indult az egész, de látom rajtad, hogy nincs rendben minden. Figyu, ne aggódj. Én és a fiúk látjuk Niall-ön, hogy szerelmes. Ilyen nem mindig van, de most igen. Nyugodj meg. Minden rendben lesz. A többi idiótával, aki meg neked akar rosszat, ne foglalkozz! Nem érdemelnek annyit! - rám mosolygott és megölelt. Igazi barát.
Lehet, hogy ez egy darabig megoldható lesz így. Hogy Niall-nek is van dolga és nekem is és össze kell egyeztetnünk. De ha majd már ez sem lesz megoldható? És a rajongók is. Tudom nem kellene velük foglalkoznom, de közéjük tartoztam, még mindig közéjük tartozom és fogok is, mert attól függetlenül, hogy kicsit megváltozott az életem az utóbbi pár hétben én még mindig ugyanúgy nézek a fiúkra. Csodálom őket és rajongok értük. Persze Niall-ért máshogy is, de ez most nem lényeg. Annyira kiborít, hogy nem tettem semmit és így reagálnak rá. Nem tudom meddig bírom ezt, vagy hogy egyáltalán bírom-e. Tényleg helyes ez így?

:)

~ Szeretnék nektek Békés, Boldog Ünnepeket kívánni. Teljen örömben az ünnep!
Boldog Karácsonyt nektek és családotoknak is!
- Martina -
    xx ~

 

21.12.2012

 ~ Sziasztok! Bocsi a sok késésért, de mivel közeleg a félév irtó sokat kellett tanulni. De hát elkészült ez a rész is és mivel ma már úgy is meghaltunk akkor meg nem mindegy?! :"D Na jó olvasást. Jöhetnek a kommentek. Az új résszel igyekszem, de csak szavazatok után fog jönni és mondjuk 4-5 szavazat után. Itt a téli szünet szóval van időtök. Én addig pedig írok. :)) XX - Martina ~


21.12.2012

/Niall szemszöge/

Már majdnem három hete járunk Emily-vel és eddig semmi nyilvános helyre vagy eseményre nem akart velem eljönni. Nem értem. Beszélnem kell vele végre.
Körülbelül fél óra múlva azt ajtaja előtt álltam és szorgalmasan kopogtattam.
- Szia. Te hogy-hogy itt? - kérdezte. - Nem úgy volt, hogy este jössz? Még csak fél 4. - és egy puszit nyomott az arcomra, majd be engedett.
- Beszélnünk kell - szóltam sürgetően és megfogtam a kezét. A kanapéhoz vezettem, hogy letudjunk ülni.
- Mi volt annyira fontos, hogy nem tudtál vele várni?
- Bele kezdek. Tudod már lassan három hete járunk és hiába hívtalak magammal bárhova, nem akartál jönni. Nem tudom miért van. Szégyellsz vagy mi? Tettem valami rosszat? Nem hiszem vagy legalábbis nem tudom, de mondd meg, ha valamit rosszul csinálok - hadartam hirtelen. Szegénybe bele folytattam a szót, de el kellett végre mondanom, amit érzek.
- Nem. Nem erről van szó csak... - kezdte, de újra átvettem a szót.
- Csak? Csak mi? - kérdeztem kicsit ingerülten, de nem akartam annak tűnni.
- Figyelj - fogta meg a kezem - nincsen semmi baj veled. Igazából ezzel a helyzettel van baj, mármint nem azzal, hogy járunk, hanem, hogy így is már egy csomóan utálnak és nem is csináltam semmit. Ezért nem akarok veled mutatkozni.
- És mit érdekelnek a többiek? Engem sem érdekel nyilvánosan James, pedig elhiheted, hogy nem nézem jó szemmel, ahogy koslat utánad még mindig - törtem ki.
-Jó. Nem akarok vitázni. Ha annyira szeretnéd, akkor elmegyek veled ahova csak akarod, de tudd nem repdesem az örömtől. Ugyanis én nem a hírnévért vagyok veled, hanem mert szeretlek - láttam, hogy könny fut a szemébe az utolsó szavak alatt. Oda mentem hozzá és szorosan átöleltem.
- Jól van. Ha nem akarod, akkor nem muszáj velem mutatkoznod, amíg nem akarsz. Nem erőltetem. Látom tényleg bánt a dolog, hogy nem kedvelnek többen. Na adj egy csókot - mosolyodtam rá.
Miután megkaptam a csókot gondoltam már nem megyek haza, ezért maradtam. Emily keresett valami jó filmet neten, addig én meg csináltam kaját. Éhes voltam. Kár volt bemennem a konyhába. A konyha pulton találtam egy halom levelet szanaszét. Az egyik pont nyitva volt. Bele olvastam.
" Szállj le Niallről, te büdös... "- nem olvastam tovább. Felkaptam a leveleket és ingerülten vágtam ki a konyha ajtaját.
- Emily! - szóltam hangosan és azt hiszem hallotta a hangomon, hogy nincs minden rendben, mert félve nézett rám. - Ezekről miért nem szóltál?
- Te megtaláltad azokat? - nézett rémülten és rágni kezdte a szája szélét.
- Hogy a fenébe ne találtam volna meg, ha ott volt a pulton? Miért nem szóltál? Ezért nem akarsz velem jönni? Azt hittem mindent elmondunk egymásnak. Csalódtam benned - mondtam dühösen és eldobtam a leveket a nappali közepén. Sietve felkaptam a kabátomat és az ajtó felé vettem az irányt.
- Niall hadd magyarázzam meg! Kérlek ne menj el. Csak azért nem mo...- magamra vágtam az ajtót és lerohantam a lépcsőn. Nem hallottam a mondat folytatását, de nem is voltam rá nagyon kíváncsi. A lépcső allján még hallottam, ahogy Em utánam kiáltt egy "Ne haragudj kérlek!"-et, de ebben a lelki állapotban nem akartam visszamenni hozzá pedig úgy át akartam ölelni. Nagyon sajnálom, hogy a levelek miatt nem mert velem mutatkozni.
Hazamentem. Gyorsan felléptem Twittere és egy "Nagyon fontos! 5 perc múlva TwitCam" üzenetet ejtettem. 5 perc múlva tényleg el is kezdtem.
- Na Sziasztok! Régen jelentkeztem már és most sem maradok sokáig. Fontos dolgot szeretnék veletek közölni, vagyis inkább kérni szeretnék valamit - kezdtem és kezeimet végig húztam az arcomon. - Tudjátok Emily a barátnőm, nem is ez a lényeg. A lényeg abban van, hogy nagyon rosszul érzi magát. Szeretném, ha eltudnátok fogadni, mert én őt szeretem, de persze titeket is ugyanúgy csak őt más értelemben. Tudom nagyon nehéz elfogadni, hogy most ez a helyzet van, de legyetek egy kicsit megértőek. Azért csináltam ezt a TwitCam-et, mert megtaláltam egy csomó utálkozó levelet Em konyhájában. Kérlek titeket, hogy ne tegyétek ezt vele, mert nem csak neki rossz, hanem nekem is. Nem foglak titeket elhanyagolni attól, mert szerelmes vagyok. Higgyétek el ő is ugyanolyan lány, mint ti. Sőt nagyon is olyan, mert rajongó és azt is tudom, hogy ez a legnagyobb problémátok vele, de értsétek meg. Ismerem már egy ideje és bízom benne. Én elfogadom, ha nem kedvelitek, de ne tegyétek közzé vagy ne ennyire nyilvánosan és főleg ne úgy, hogy neki írogattok. Ehhez senkinek nincs joga. Azoknak meg köszönöm, akik támogatnak minket és szeretik Emily-t. Hát úgy összességében ennyit akartam. Látjuk egymást és bízom bennetek. Szeretlek titeket! Helló!
Na ezt elintéztem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen módszerhez kell folyamodnom, de máshogy nem tudom megakadályozni a dolgok eldurvulását. Tennem kellet valamit. Nem hagyhattam ennyiben.
Pillanatok alatt felöltöztem és visszaindultam szerelmemhez, bocsánatot kérni tőle.


/Emily szemszöge/

Könnyes szemmel nyitott ajtót, mert valaki teljes  erőből ráfeküdt a csengőre, miután 5 perc múlva sem nyitottam ajtót.
- Annyira sajnálom - rontott rám Niall és szorosan átölelt, amjd becsukta maga után az ajtót és letörölte könnyeimet arcomról. - Annyira, de annyira hülye voltam, csak teljesen kiborultam, de azt hiszem most már minden rendben lesz.
Leült a kanapéra én pedig úgy feküdtem le, hogy ölébe hajtottam fejem.
- Hogy érted, hogy minden rendben lesz? Semmi sem lesz rendben - szipogtam kissé dühösen. Nem rá, sokkal inkább magamra voltam dühös, amiért bele mentem ebbe a kockázatos kapcsolatba.
- Semmi érdekes - simította meg a hajam és puszit adott homlokomra. Felültem és megcsókoltam. Azt hiszem kissé sósra sikerült ez a csók a könnyeim miatt. - Ne sírj! Nem te vagy a hibás.
- De..
- Shh - tette a mutató ujját a szám elé és megrázta a fejét. - Na akkor megnézzük azt a filmet, amit találtál?
- Persze. Te meg menj kajáért. Tudom hogy éhes vagy - vigyorogtam rá és megsimítottam a hasát.
- Igen - mondta szomorúságot tettetve, lebiggyesztett ajkakkal. - Mindig éheztetnek. olyan izék - nyavalygott nevetve, majd kivágtatott a konyhába. Imádom azt a bolond fejét. Azt hiszem soha nem éreztem még ilyet. Mindig görcsbe rándul a gyomrom és a pillangókat érzem benne, amikor hozzám ér vagy megcsókol, de egyáltalán, amikor meglátom már teljesen elgyengülök. Kezdem megszokni, de kell még egy kis idő ahhoz, hogy feltudjam fogni, ez tényleg velem történik.
Mivel Steph nem volt otthon egész éjjel (Harry-vel volt), ezért Niall maradt és filmeztünk, illetve filmeztünk volna, de mindig beszólt valami hülyeséget az amúgy is elég vicces film mellé. Teljesen szét nevettük magunkat. Nagyon jól éreztem magam és szerintem ő is így van ezzel. Majd lassan elnyomott minket az álom és a kanapén maradtunk. Még jó, hogy Harry-ék nem állítottak be, mert ment volna a kombinálás...

26.11 - 03.12 2012

26.11 - 03.12 2012

/Niall szemszöge/

A pénteki fellépésünk után Uncasville-ben rögtön New Yorkba utaztam, mert el kellett még intéznem a háttér munkásokkal egy kis dolgot a Madison-ban. Nem tudtam, hogy hogyan fogják fogadni az ötletemet, de mindenféleképpen megakartam valósítani. Tudtam, hogy nagyon veszélyes és nem biztos, hogy össze fog jönni az egész, de bíztam magamban és a biztonsági őrökben, ja meg a kordonokban. Őrültség lesz, amit teszek, de szeretnék meglepetést okozni Emily-nek.
Emily-rők jut eszembe. Liam-et rásóztam a héten, mert nem akartam, hogy úgy tűnjön faggatom szegény lányt, ezért Liam-et kértem meg, hogy tudjon tőle meg olyan dolgokat, amiket én még nem kérdeztem és feltűnő lenne, ha egyszerre mindet én kérdezném. Írtam is neki egy listát, hogy milyen kérdéseket tegyen fel ő pedig szépen, szakosan leírt nekem mindent. Például, hogy mi a kedvenc étele, itala, virága, illata és mit néz meg egy pasin először meg ilyesmi. Szívem szerint azt is oda írtam volna a lapra, hogy faggassa ki rólam Em-et, de így is megtette. Bár nem tudtam meg sok mindent, mert mikor rólam kérdezte Liam, akkor Emily elmosolyodott és gyorsan témát váltott. Bíztam abban, hogy ez annak a jele, hogy kedvel. Miért nem lehetek egy pillanatig nő, hogy tudjam,mit jelentenek a reakciójuk?
A fiúknak meséltem a tervemről, vagyis inkább nagyjából felvázoltam nekik, de semmi biztosat nem mondtam, csak annyit, hogy ne lepődjenek meg ha...
Az elmúlt pár napban amióta visszajöttem próbáltam több időt tölteni Emily-vel, de nem akartam nagyon feltűnő lenni. Az a baj, hogy soha nem tudom, hogy mikor szeretne velem lenni és mikor nem, mert nem mutat semmi érzelmet, de ezzel én is így vagyok. Valahogy nem tudok felszabadulni, mert úgy érzem, akkor nyomulós lennék és nem szeretném elijeszteni magamtól.
Nagyon ideges vagyok és feszült a meglepetés miatt, meg itt van ez a James vagy ki, aki folyton piszkálja Em-et. Ezt nem tőle tudom, hanem Stephanie mondta, de jó, hogy megtudtam. Csak kapjam el egyszer azt a gyereket. Nem vagyok az a verekedős típus, de miért nem tud leszállni végre Emily-ről?! Nem az, hogy őt idegesíti, hanem már engem is, mert tudom hogy miatta olyan rossz hangulatú szegény.
Mindent összevetve remélem a Madison-ban rendezett koncert után mindkettőnk élete megváltozik. Pozitív irányban.

***

Annyira elszaladt az a pár nap, amióta visszajöttem, hogy azon kaptam magam, a színpad szélén állok és valaki biztatóan megütögeti a vállam.
- Jól van! Mehetsz! - üvöltötte a fülembe az egyik hangosító,a ki még éppen rám szerelte a Madison-ban a mikroportot és fülemben dobogó vérrel elindultam a színpad közepe felé.
Alig hallottam valamit, olyan ideges voltam, hogy a számok szinte ugráltak én pedig csak énekeltem vagy gitároztam. Végre elérkeztünk A dalhoz...


/Emily szemszöge/

 Soha nem gondoltam volna, hogy egy pasi valaha is olyan idegesítő lesz számomra, mint James. Legszívesebben jól pofon vágnám, de azt akarom, hogy ne higgye, rá figyelek.
A srácokkal, mármint Niall-ékkel olyan sok időt töltöttem, az utóbbi időben, hogy a tervezett ruháimat teljesen rájuk szabtam. Egyébként nem dicsekvésből mondom, de elég jól áll nekik.
 Liam azt hiszem szerdán átjött, hogy elvigyen moziba és egészen furcsa kérdéseket tett fel. Nem tudtam mire vélni, inkább nem is gondolkoztam rajta. De egyébként tök jól el lehet vele hülyülni és még a film is jó volt, amit néztünk, bár a címére már nem emlékszem de jó.
Stephanie-val már szombat délután elkezdtük csomagolni, mert másnap reggel indult a gépünk New York-ba, ami ugye nem 2 órás út. Szegény csaj teljesen be volt zsongva és én sem mondhatok magamról mást, de legalább tudtam leplezni. Ő viszont még a reptéren a biztonságiaknak is elmondta, hogy hova megyünk és miért. Azok meg csak néztek ránk, hogy na már megint 2 hisztis rajongó. De ez így még jobb volt, mintha rajongók százai vették volna őket körül. Na majd amikor a fiúk felszálltak a repülővel. Mesélték Skype-on, hogy mi volt, amikor Amerikába utaztak. Még jó, hogy magán repülőgéppel mentek, mert annyi ember volt kint a londoni repülőtéren, hogy több, mint 2 óra késés után tudtak csak felszállni.
Végre felszállt a repülőnk...

***

- Helló New York! - hallottam magam mellett Steph-et, amikor kiértünk a new york-i reptér ajtaján.

- Sziasztok lányok! - szólt ránk Paul, aki az ajtó mellett állt. - Gyertek, mert el kell vinnem titeket a hotelba, aztán meg sietek vissza a csarnokba. Sok a dolog.

- Ja, jó.. Amúgy helló - köszöntem miközben sokkot kaptam. Soha nem jártam még Amerikában, főleg nem itt. Big Apple. Hát ez tényleg nagy.

- Hogy utaztatok? - kérdezte már az autóban ülve.

- Én sem sokat tudok nyilatkozni - szóltam fél mosollyal a számon, miközben végig kifelé bámultam az ablakon.

- Hogy-hogy?

- Végig aludta az egész utat - legyintett mellettem Steph.

- Több, mint 10 órás utat végig aludtál? - kérdezte hátrafordulva és úgy nézett rám, mintha szellemet látott volna.
Ránéztem és mintha mi sem lenne természetesebb, megrántottam a vállam.
- Persze. Álmos voltam.
- Tiszta Zayn vagy - nevetett miközben újra beletaposott a gázba, mert zöld volt a jelzés.
Amíg í hotelig elértünk 3 dugóba is belekeveredtünk, szóval az amúgy 40 perces utat kicsivel több, mint 3 óra alatt tettük meg. Ez New York. Végül beértünk a hotelbe és kipakoltuk a cuccainkat (magyarul mindent feldobáltunk az ágyra). Már késő este volt amikor beértünk a szállásra, ezért minden ki volt világítva és mondanom sem kell, gyönyörű volt, ahogy az ablakon kinéztünk. Stephanie-val és a srácokkal, meg persze Paul-lal elindultunk az estében várost nézni. Vagyis inkább mi néztünk, ők meg folyamatosan azt mondták, hogy 'Nézd, nézd azt ott!' vagy 'Nem, ne azt nézd! Ez jobb!'. A végére már azt sem tudtuk, hogyan tekerjük a fejünket és merre, de nagyon élveztem, mert őrültek és igazán jó buli volt velük az este. Hajnalban végre visszaestünk a szobánkba, ami persze egy hotelben volt a fiúk szobájával, hogy Paul-nak ne kelljen két helyre, ránk is meg Niall-ékre is egyszerre figyelnie. Bár bevallom, hogy én és Steph nem sok vizet zavartunk, de a fiúk.. Nagyobb hanggal voltak, mint két gyerek focicsapat..

***

Ma nem sokkal délután 1 óra után keltünk. A fiúkhoz bekopogtunk, de már nem voltak ott. Utólag megtaláltunk egy ajtó alatt bedugott levelet, amin az áll, hogy este talizunk a Madison Square Garden-ben. Körülbelül másfél - 2 óra alatt elkészültünk és felhívtuk Paul-t, hogy ne jöjjön értünk, mert hívtunk taxit. Nem akartuk zavarni. Délután 6-ra értünk a stadionhoz, ahol már rajongók ezrei sorakoztak, így mi is beálltunk melléjük. Sok lánnyal összeismerkedtünk és a hideg ellenére jó hangulat kerekedett. Majd megnyitották a kapukat és a tömeg úgy indult meg, mint amikor a Coca-Cola-ba Mentos-t teszünk és kirobban az üveg nyakán keresztül az üdítő. 

Fura volt, mert még soha nem jártak ekkora stadionban és majdnem eltévedtünk, amikor a helyünket kerestük. Végül megtaláltuk. Az első szektor 14. sorának 1. székébe szólt az én jegyem a Stephanié pedig a mellettem lévő székbe. Furcsa volt mert mellettem és a sorok első széke mellet egy hosszú kordon sor állt ahová benyúlt a színpad eleje és nem sokkal előttem ért véget a színpad. 

Lassan elcsendesült körülöttem minden és kezdetét vette a koncert.

- Helóó New York! - üvöltött a mikrofonba Harry és újra felbojdúlt a csarnok.

- Mindenkit nagy szeretettel üdvözlünk és egy nagy sikítást a Golden Ticket nyerteseknek! - ragadta meg a szót Louis, aki szintén üvöltött a mikrofonba. Egy hatalmas sikítás következett, majd Zayn vette át a szót.

- Nyújtsák fel a kezüket és a zászlókat a nyertesek és tapsolják meg magukat! Ügyesek voltatok!

- Gratulálunk nektek! Most pedig kezdődjön a koncert - mondta Liam és Niall szinte egyszerre majd elhalkultak az emberek és a fények tompává váltak. Josh dob pergetésével kezdetét vette a koncert. Minden dalt önfeledten és extázisban énekelt a közönség.

Elérkeztünk a koncert azon részre, ahol az új album dalaiból énekeltek párat és köztük volt a kedvencem is. Felcsendült a 'Last First Kiss' első hangja és torkom szakadtából kezdtem énekelni. Egyik pillanatban Niall még a hátsó színpad jobb sarkánál állt, a másikban pedig már egy csokor rózsával a kezében jött a színpad elejére.

Lemászott a színpadról, mire a közönség fülsiketítő sikításba kezdett, de fél szemmel láttam, ahogy Zayn csendre csitítja őket (a másik szememmel Niall tetteit figyeltem). Felém jött. A szívem egyre hevesebben vert, mire ő letette a virágot és a mikrofonját a kordon elé, majd megfogta derekamat és kikapott a kordon mögül. Fogalmam sincs, hogy volt benne annyi erő, de simán letett maga elé. Felvette a mikrofonját és a virágot. A szólója következett. A virágot remegő kézzel átnyújtotta nekem és a szabadon maradt kezével megfogott a derekamnál. A testem égett az érintésétől és úgy éreztem bármelyik pillanatban beleájulhatok a karjaiba. Végül összeszedtem magam és mélyen a szemébe nézve küszködtem a könnyeimmel. Folyamatosan angyali mosolyát figyeltem. A dalt ő fejezte be.
- "...You're last first kiss..." - énekelte szinte suttogva és közelebb jött hozzám. Mikrofonját lentebb engedte és mindkét karját derekam köré fonta. Szája lassan fülem mellé ért és a stadion meglepetéstől lett néma csendjében súgva kérdezte meg tőlem. - Emily... - éreztem, ahogy hangja megremeg. - Leszel a barátnőm? - ebben a pillanatban fülemet tompa sípolás öntötte el és szívem a torkomban dobolt. Elöntött az eufória és hatalmas vigyorral a számon bólogatni kezdtem, mint egy őrült.
- Igen! Igen! - mondtam boldogan és ajkamat az övéire helyeztem. Tompán hallottam, ahogy mögöttünk néhányan felzúgnak, néhányan pedig taps viharban törtek ki.
- Megérte rád várnom - mondta apró öröm könnycseppel szeme sarkában és gyengéden megcsókolt újra...