Mielőtt elkezdem a történetet tartok egy rövid szentbeszédet! :D Arról van szó, hogy ezek után hetente egyszer kaptok új részt (lehet, hogy ilyenkor 2t is) a lényeg, hogy azért, mert kezdődik a suli és kolis leszek. De ne aggódjatok a heti egy rész tuti meg lesz! xx - Tina
2012.10.26
/Niall szemszöge/
Reggel korán, vagyis korábban kellett kelnünk, mint ahogy
egyébként szoktunk. Ez az egyébként olyan 11 és dél körül volt, de Zayn néha
2-ig is tudta nyomni a szunyát. Azonban most már 10-kor interjút kellett adnunk
a jövő hónapban megjelenő albumunkkal
kapcsolatban az MTV UK-nek, így már fél 9-kor fel kellett kelnünk, de
így is fenyegetett minket az a veszély, hogy elkésünk. Szerencsére Paulék
jöttek értünk, akitől fél Zayn, mert már többször is neki kellett elrángatnia a
tükör elől az autóig a kis piperkőcünket. Az én reggeli készülődésem egy gyors
zuhanyzásból, fog mosásból és kézzel való haj söprésből áll. Általában dobok még
egy kis Calvin Klein parfümöt magamra és készen is vagyok. Mindössze 35-40 perc
maximum. Amíg a többiek készülődtek én felnéztem Twitterre, hogy megnézzem
Emily vissza írt-e. 471 új üzenetem van. Szép teljesítmény Niall tesó. Na akkor
most végig nézhetem az összes nevet. Pár perc alatt megvoltam a nevekkel és nem
találtam köztük Emilyt. Talán még nem volt Twitteren. Lehetséges, mert az van a
bemutatkozásába írva, hogy reggeli tagozatos fősulira jár, szóval akkor most
iskolában van. Kicsit megkönnyebbültem.
Már úton voltunk a felvételre, amikor Harry szóba hozta
Emet.
- Na és visszaírt a csajod? – bökött oldalba.
- Harry mondtam már, hogy nem a csajom és nem, nem írt még
vissza, mert suliban van – mondtam kicsit hisztisen.
- Milyen csaj? – kérdezte Paul.
- Niallnek megakadt egy rajongón a szeme – mondta Lou,
mielőtt meg tudtam volna szólalni.
- Rajongó… - mondta Paul elgondolkodva. – Légy óvatos,
nehogy a rosszabb fajtából származzon.
- Tudok magamra vigyázni – mondtam tudatosan.
- Amúgy hány éves, hogy még suliba jár? – kérdezte Harry.
- 19 – válaszoltam és folytatni akartam, de Liam közbe
vágott.
- Hányszor bukott? – kérdezte mosolyogva.
- Tudod van olyan, hogy fősuli. Na ő oda jár és nappali
tagozatos.
- Vágoom! – felelte a magyarázatomra.
Elkezdtük a felvételt. Először a lemezről és az új dalokról
meg a klipekről kérdeztek minket, majd feljött a szó a lányokról.
- És lányok terén hogy álltok? – kérdezte a műsorvezető. –
Azt tudom, hogy nektek van barátnőtök már egy ideje – nézett Liamre, Louisra és
Zaynre. - De hogy ti hogy álltok csajozás terén Niall? Azért téged kérdezlek
először, mert Harry órákig tudna beszélni a csajokról.
- Hát… Nézelődöm, de még nincs barátnőm – mondtam tétován.
- Kiszemelt van már, vagy még az sincs?
Válasz helyett csak a fejem inbojgtattam, mert nem tudtam
mit válaszoljak.
- Úgy látom, nem tudod mit válaszolj – nevetett a srác, mert
egy kezdő műsorvezető kérdezett minket.
- Nem igazán, de azt hiszem van egy lány, aki iránt
érdeklődöm, azonban ennél többet nem kívánok mondani róla azért sem, mert még
nem komoly, sőt… és azért sem mert, ha komoly lenne akkor sem szeretném a
nyilvánosság elé vinni rögtön a kapcsolatomat egy lánnyal sem. Megszeretnék
róla bizonyosodni, hogy nem a hírnév miatt van mellettem és, ha ez megtörténik
és ő is beleegyezik, akkor bemutatom a nagy közönségnek és a rajongóimnak. A
rajongókat azért emeltem ki, mert kötelességemnek érzem elmondani nekik, hogy
barátnőm van, mert olyanok nekem, mint a családom és hát az ember a családjának
is bemutatja azt, akit szeret.
- Ez igen! Nagyon bölcs beszédet mondtál – kaptam a kritikát
egyből Harrytől, akinek nagy vigyor ült az arcán.
- Akkor most te jössz Harry – kapta utasításba.
Tényleg hosszúideig beszélt a lányokról. Be nem állt a
szája. Ha ő egyszer elkezd beszélni a csajokról, akkor onnan nincs megállás. A
végén már a stábnak kellett leállítania, hogy elég lesz a lányokból. Esküszöm a
beszédének a 10%-át nem fogják tudni felhasználni az esti különkiadásban,
amiben leadják a riportunkat. Megkérdezték még Liaméket, hogy miújság a
barátnőikkel és ők is meséltek, aztán pedig a közelgő turnéról kérdeztek, de mi
semmit nem árultunk el csak annyit, hogy nagyon sok felkészüléssel jár. Hosszú
és kimerítő volt a felvétel, de ezek után még próbára is kellett mennünk, mert
holnap van a koncert mielőtt hazautazunk. Szóval ez egy ilyen bónusz koncert,
főleg tőlem, mert én egy időre eltűnök a nyilvánosság elől. Jobb lesz ez így…
/Emily szemszöge/
Elindult a napom. Kicsit fáradt vagyok, mert a tegnap esti
sokk után nem nagyon tudtam forgolódni. Nem tudom mi történt velem, de csak
forgolódtam az ágyamban és Niallre gondoltam. Nem tudtam kiverni a fejemből.
Folyamatosan csak mosolyogtam és Ő járt az fejemben, pedig csak a nevem
kérdezte meg, mégis olyan volt, mintha egy randira hívott volna el. Szeretném
elordítani magam, hogy „ Héé emberek! Niall Horan megkérdezte Twitteren a
nevem!”, de vagy annyit mondanának erre, hogy „És ez miért olyan nagy szám?”
vagy az arcomba röhögnének. Tök mindegy, csak el kell egy időre felejtenem a
tegnap estét. Legalább délután 2ig, ameddig a suli tart, mert így nem tudok
koncentrálni. Miközben a tegnap estén gondolkodtam, a 2. emelet egyik teljesen
üres folyosóján egy hideg kéz ragadta meg a kezemet és olyan erővel húzott maga
felé, hogy a lendülettől megfordultam és csak akkor láttam, hogy ki az.
- Szia szivi! – köszönt nagyképűen James és már húzott maga
felé, hogy lesmárolhasson.
- Cső! – vágtam neki oda és elkezdtem kiszabadítani magam a
szorításából, de nem ment. Nagyon erős volt és nem engedett el, de legalább a
fejem el tudtam fordítani. – Engedj el vagy sikítok – sziszegtem dühösen.
- Egy csókért! – mondta gőgösen és odanyomott az egyik
falhoz, hogy még véletlenül se tudjak elrohanni.
- Álmodban, de inkább azt kívánom, hogy egyikben se
szerepeljek – ellenkeztem vele és az egyik lábammal teljes erőmből rátapostam
az övére. Elüvöltötte magát és amíg a lábára figyelt eltudtam futni, azonban
hamar észre vette, hogy nem vagyok már ott és utánam jött. Pechemre gyorsabban
tudott futni, mint én és még az előtt elkapott újra, hogy a lépcsőhöz értem
volna. A rohadt életbe, hogy ezen a folyosón sem járkál senki első óra előtt.
Pont most tud mindenki lent lenni a földszinten. Na mindegy majd elintézem
valahogy.
- Nem futhatsz el előlem – szorította meg újra a kezemet, de
most már a derekamnál is tartott. – Megmondtam neked, hogy addig nem nyugszom,
amíg újra az enyém nem leszel.
- Minek legyek újra a tiéd? Hogy megint át verj újra, újra
és újra? Hidd el nem hiányzik ez nekem. Olyan fiúra van szükségem, aki tényleg
szeret és nem egy magadfajtára. – mondtam neki magamból kikelve.
- Miért milyen vagyok én? – kérdezte kicsit visszahúzódóbban
és elengedett. Volt valami megmagyarázhatatlan a szemében és a hangjában, Talán
a megbánás egy jele volt, de nem tudom. Nem is akar érdekelni, mert már nem
tudok benne bízni. Annyiszor átvert már, hogy az meg sem tudom számolni. Esküszöm,
szerettem, de annyi csalódást okozott nekem, hogy fura ezt így kijelenteni, de
meggyűlöltem.
- Milyen vagy? – néztem rá durván. – Hogy tudsz ilyet
kérdezni? Egy kezemen nem tudom megszámolni, hogy hányszor vertél át engem és
most nem csak rólam van szó. Más lányokat is simán minden szemrebbenés nélkül
megcsalsz és nem szégyenled magad egy cseppet sem. Milyen vagy? – kérdeztem még
egyszer, kicsit dühösebben, mint az előbb. – Meg mondom én neked, hogy milyen
ember is vagy te valójában, ha még nem jöttél volna rá. Egy erkölcstelen, bunkó!
Ez vagy te! – végre mindent a képébe vágtam. Felvettem a padlón heverő táskám
és lerohantam a lépcsőn.
Kicsit felhúztam magam az előbbieken, de újra eszembe jutott
Nialler. Ezen még nem is gondolkodtam, de miért akarja ennyire tudni a nevem?
Minden esetre most úgy sem tudnám megtalálni rá a választ szóval inkább nem is
töröm magam rajta. Becsöngettek és elkezdődött a tanítás.
A suli és a munka hamar eltelt. Alig vártam már, hogy haza mehessek és
beszámoljak James mai teljesítményéről Stephnek és persze, hogy megnézhessek
Twitteren az üzeneteimet. Nem tudom miért, de nagyon vártam egy újabb üzenetet
Nialltől…
