26.10.2012

Mielőtt elkezdem a történetet tartok egy rövid szentbeszédet! :D Arról van szó, hogy ezek után hetente egyszer kaptok új részt (lehet, hogy ilyenkor 2t is) a lényeg, hogy azért, mert kezdődik a suli és kolis leszek. De ne aggódjatok a heti egy rész tuti meg lesz! xx - Tina

2012.10.26

/Niall szemszöge/

Reggel korán, vagyis korábban kellett kelnünk, mint ahogy egyébként szoktunk. Ez az egyébként olyan 11 és dél körül volt, de Zayn néha 2-ig is tudta nyomni a szunyát. Azonban most már 10-kor interjút kellett adnunk a jövő hónapban megjelenő albumunkkal  kapcsolatban az MTV UK-nek, így már fél 9-kor fel kellett kelnünk, de így is fenyegetett minket az a veszély, hogy elkésünk. Szerencsére Paulék jöttek értünk, akitől fél Zayn, mert már többször is neki kellett elrángatnia a tükör elől az autóig a kis piperkőcünket. Az én reggeli készülődésem egy gyors zuhanyzásból, fog mosásból és kézzel való haj söprésből áll. Általában dobok még egy kis Calvin Klein parfümöt magamra és készen is vagyok. Mindössze 35-40 perc maximum. Amíg a többiek készülődtek én felnéztem Twitterre, hogy megnézzem Emily vissza írt-e. 471 új üzenetem van. Szép teljesítmény Niall tesó. Na akkor most végig nézhetem az összes nevet. Pár perc alatt megvoltam a nevekkel és nem találtam köztük Emilyt. Talán még nem volt Twitteren. Lehetséges, mert az van a bemutatkozásába írva, hogy reggeli tagozatos fősulira jár, szóval akkor most iskolában van. Kicsit megkönnyebbültem.

Már úton voltunk a felvételre, amikor Harry szóba hozta Emet.

- Na és visszaírt a csajod? – bökött oldalba.

- Harry mondtam már, hogy nem a csajom és nem, nem írt még vissza, mert suliban van – mondtam kicsit hisztisen.

- Milyen csaj? – kérdezte Paul.

- Niallnek megakadt egy rajongón a szeme – mondta Lou, mielőtt meg tudtam volna szólalni.

- Rajongó… - mondta Paul elgondolkodva. – Légy óvatos, nehogy a rosszabb fajtából származzon.

- Tudok magamra vigyázni – mondtam tudatosan.

- Amúgy hány éves, hogy még suliba jár? – kérdezte Harry.

- 19 – válaszoltam és folytatni akartam, de Liam közbe vágott.

- Hányszor bukott? – kérdezte mosolyogva.

- Tudod van olyan, hogy fősuli. Na ő oda jár és nappali tagozatos.

- Vágoom! – felelte a magyarázatomra.

Elkezdtük a felvételt. Először a lemezről és az új dalokról meg a klipekről kérdeztek minket, majd feljött a szó a lányokról.

- És lányok terén hogy álltok? – kérdezte a műsorvezető. – Azt tudom, hogy nektek van barátnőtök már egy ideje – nézett Liamre, Louisra és Zaynre. - De hogy ti hogy álltok csajozás terén Niall? Azért téged kérdezlek először, mert Harry órákig tudna beszélni a csajokról.

- Hát… Nézelődöm, de még nincs barátnőm – mondtam tétován.

- Kiszemelt van már, vagy még az sincs?

Válasz helyett csak a fejem inbojgtattam, mert nem tudtam mit válaszoljak.

- Úgy látom, nem tudod mit válaszolj – nevetett a srác, mert egy kezdő műsorvezető kérdezett minket.

- Nem igazán, de azt hiszem van egy lány, aki iránt érdeklődöm, azonban ennél többet nem kívánok mondani róla azért sem, mert még nem komoly, sőt… és azért sem mert, ha komoly lenne akkor sem szeretném a nyilvánosság elé vinni rögtön a kapcsolatomat egy lánnyal sem. Megszeretnék róla bizonyosodni, hogy nem a hírnév miatt van mellettem és, ha ez megtörténik és ő is beleegyezik, akkor bemutatom a nagy közönségnek és a rajongóimnak. A rajongókat azért emeltem ki, mert kötelességemnek érzem elmondani nekik, hogy barátnőm van, mert olyanok nekem, mint a családom és hát az ember a családjának is bemutatja azt, akit szeret.

- Ez igen! Nagyon bölcs beszédet mondtál – kaptam a kritikát egyből Harrytől, akinek nagy vigyor ült az arcán.

- Akkor most te jössz Harry – kapta utasításba.

Tényleg hosszúideig beszélt a lányokról. Be nem állt a szája. Ha ő egyszer elkezd beszélni a csajokról, akkor onnan nincs megállás. A végén már a stábnak kellett leállítania, hogy elég lesz a lányokból. Esküszöm a beszédének a 10%-át nem fogják tudni felhasználni az esti különkiadásban, amiben leadják a riportunkat. Megkérdezték még Liaméket, hogy miújság a barátnőikkel és ők is meséltek, aztán pedig a közelgő turnéról kérdeztek, de mi semmit nem árultunk el csak annyit, hogy nagyon sok felkészüléssel jár. Hosszú és kimerítő volt a felvétel, de ezek után még próbára is kellett mennünk, mert holnap van a koncert mielőtt hazautazunk. Szóval ez egy ilyen bónusz koncert, főleg tőlem, mert én egy időre eltűnök a nyilvánosság elől. Jobb lesz ez így…

/Emily szemszöge/

Elindult a napom. Kicsit fáradt vagyok, mert a tegnap esti sokk után nem nagyon tudtam forgolódni. Nem tudom mi történt velem, de csak forgolódtam az ágyamban és Niallre gondoltam. Nem tudtam kiverni a fejemből. Folyamatosan csak mosolyogtam és Ő járt az fejemben, pedig csak a nevem kérdezte meg, mégis olyan volt, mintha egy randira hívott volna el. Szeretném elordítani magam, hogy „ Héé emberek! Niall Horan megkérdezte Twitteren a nevem!”, de vagy annyit mondanának erre, hogy „És ez miért olyan nagy szám?” vagy az arcomba röhögnének. Tök mindegy, csak el kell egy időre felejtenem a tegnap estét. Legalább délután 2ig, ameddig a suli tart, mert így nem tudok koncentrálni. Miközben a tegnap estén gondolkodtam, a 2. emelet egyik teljesen üres folyosóján egy hideg kéz ragadta meg a kezemet és olyan erővel húzott maga felé, hogy a lendülettől megfordultam és csak akkor láttam, hogy ki az.

- Szia szivi! – köszönt nagyképűen James és már húzott maga felé, hogy lesmárolhasson.

- Cső! – vágtam neki oda és elkezdtem kiszabadítani magam a szorításából, de nem ment. Nagyon erős volt és nem engedett el, de legalább a fejem el tudtam fordítani. – Engedj el vagy sikítok – sziszegtem dühösen.

- Egy csókért! – mondta gőgösen és odanyomott az egyik falhoz, hogy még véletlenül se tudjak elrohanni.

- Álmodban, de inkább azt kívánom, hogy egyikben se szerepeljek – ellenkeztem vele és az egyik lábammal teljes erőmből rátapostam az övére. Elüvöltötte magát és amíg a lábára figyelt eltudtam futni, azonban hamar észre vette, hogy nem vagyok már ott és utánam jött. Pechemre gyorsabban tudott futni, mint én és még az előtt elkapott újra, hogy a lépcsőhöz értem volna. A rohadt életbe, hogy ezen a folyosón sem járkál senki első óra előtt. Pont most tud mindenki lent lenni a földszinten. Na mindegy majd elintézem valahogy.

- Nem futhatsz el előlem – szorította meg újra a kezemet, de most már a derekamnál is tartott. – Megmondtam neked, hogy addig nem nyugszom, amíg újra az enyém nem leszel.

- Minek legyek újra a tiéd? Hogy megint át verj újra, újra és újra? Hidd el nem hiányzik ez nekem. Olyan fiúra van szükségem, aki tényleg szeret és nem egy magadfajtára. – mondtam neki magamból kikelve.

- Miért milyen vagyok én? – kérdezte kicsit visszahúzódóbban és elengedett. Volt valami megmagyarázhatatlan a szemében és a hangjában, Talán a megbánás egy jele volt, de nem tudom. Nem is akar érdekelni, mert már nem tudok benne bízni. Annyiszor átvert már, hogy az meg sem tudom számolni. Esküszöm, szerettem, de annyi csalódást okozott nekem, hogy fura ezt így kijelenteni, de meggyűlöltem.

- Milyen vagy? – néztem rá durván. – Hogy tudsz ilyet kérdezni? Egy kezemen nem tudom megszámolni, hogy hányszor vertél át engem és most nem csak rólam van szó. Más lányokat is simán minden szemrebbenés nélkül megcsalsz és nem szégyenled magad egy cseppet sem. Milyen vagy? – kérdeztem még egyszer, kicsit dühösebben, mint az előbb. – Meg mondom én neked, hogy milyen ember is vagy te valójában, ha még nem jöttél volna rá. Egy erkölcstelen, bunkó! Ez vagy te! – végre mindent a képébe vágtam. Felvettem a padlón heverő táskám és lerohantam a lépcsőn.

Kicsit felhúztam magam az előbbieken, de újra eszembe jutott Nialler. Ezen még nem is gondolkodtam, de miért akarja ennyire tudni a nevem? Minden esetre most úgy sem tudnám megtalálni rá a választ szóval inkább nem is töröm magam rajta. Becsöngettek és elkezdődött a tanítás.

A suli és a munka hamar eltelt. Alig vártam már, hogy haza mehessek és beszámoljak James mai teljesítményéről Stephnek és persze, hogy megnézhessek Twitteren az üzeneteimet. Nem tudom miért, de nagyon vártam egy újabb üzenetet Nialltől…