21.12.2012
/Niall szemszöge/
Már majdnem három hete járunk Emily-vel és eddig semmi nyilvános helyre vagy eseményre nem akart velem eljönni. Nem értem. Beszélnem kell vele végre.
Körülbelül fél óra múlva azt ajtaja előtt álltam és szorgalmasan kopogtattam.
- Szia. Te hogy-hogy itt? - kérdezte. - Nem úgy volt, hogy este jössz? Még csak fél 4. - és egy puszit nyomott az arcomra, majd be engedett.
- Beszélnünk kell - szóltam sürgetően és megfogtam a kezét. A kanapéhoz vezettem, hogy letudjunk ülni.
- Mi volt annyira fontos, hogy nem tudtál vele várni?
- Bele kezdek. Tudod már lassan három hete járunk és hiába hívtalak magammal bárhova, nem akartál jönni. Nem tudom miért van. Szégyellsz vagy mi? Tettem valami rosszat? Nem hiszem vagy legalábbis nem tudom, de mondd meg, ha valamit rosszul csinálok - hadartam hirtelen. Szegénybe bele folytattam a szót, de el kellett végre mondanom, amit érzek.
- Nem. Nem erről van szó csak... - kezdte, de újra átvettem a szót.
- Csak? Csak mi? - kérdeztem kicsit ingerülten, de nem akartam annak tűnni.
- Figyelj - fogta meg a kezem - nincsen semmi baj veled. Igazából ezzel a helyzettel van baj, mármint nem azzal, hogy járunk, hanem, hogy így is már egy csomóan utálnak és nem is csináltam semmit. Ezért nem akarok veled mutatkozni.
- És mit érdekelnek a többiek? Engem sem érdekel nyilvánosan James, pedig elhiheted, hogy nem nézem jó szemmel, ahogy koslat utánad még mindig - törtem ki.
-Jó. Nem akarok vitázni. Ha annyira szeretnéd, akkor elmegyek veled ahova csak akarod, de tudd nem repdesem az örömtől. Ugyanis én nem a hírnévért vagyok veled, hanem mert szeretlek - láttam, hogy könny fut a szemébe az utolsó szavak alatt. Oda mentem hozzá és szorosan átöleltem.
- Jól van. Ha nem akarod, akkor nem muszáj velem mutatkoznod, amíg nem akarsz. Nem erőltetem. Látom tényleg bánt a dolog, hogy nem kedvelnek többen. Na adj egy csókot - mosolyodtam rá.
Miután megkaptam a csókot gondoltam már nem megyek haza, ezért maradtam. Emily keresett valami jó filmet neten, addig én meg csináltam kaját. Éhes voltam. Kár volt bemennem a konyhába. A konyha pulton találtam egy halom levelet szanaszét. Az egyik pont nyitva volt. Bele olvastam.
" Szállj le Niallről, te büdös... "- nem olvastam tovább. Felkaptam a leveleket és ingerülten vágtam ki a konyha ajtaját.
- Emily! - szóltam hangosan és azt hiszem hallotta a hangomon, hogy nincs minden rendben, mert félve nézett rám. - Ezekről miért nem szóltál?
- Te megtaláltad azokat? - nézett rémülten és rágni kezdte a szája szélét.
- Hogy a fenébe ne találtam volna meg, ha ott volt a pulton? Miért nem szóltál? Ezért nem akarsz velem jönni? Azt hittem mindent elmondunk egymásnak. Csalódtam benned - mondtam dühösen és eldobtam a leveket a nappali közepén. Sietve felkaptam a kabátomat és az ajtó felé vettem az irányt.
- Niall hadd magyarázzam meg! Kérlek ne menj el. Csak azért nem mo...- magamra vágtam az ajtót és lerohantam a lépcsőn. Nem hallottam a mondat folytatását, de nem is voltam rá nagyon kíváncsi. A lépcső allján még hallottam, ahogy Em utánam kiáltt egy "Ne haragudj kérlek!"-et, de ebben a lelki állapotban nem akartam visszamenni hozzá pedig úgy át akartam ölelni. Nagyon sajnálom, hogy a levelek miatt nem mert velem mutatkozni.
Hazamentem. Gyorsan felléptem Twittere és egy "Nagyon fontos! 5 perc múlva TwitCam" üzenetet ejtettem. 5 perc múlva tényleg el is kezdtem.
- Na Sziasztok! Régen jelentkeztem már és most sem maradok sokáig. Fontos dolgot szeretnék veletek közölni, vagyis inkább kérni szeretnék valamit - kezdtem és kezeimet végig húztam az arcomon. - Tudjátok Emily a barátnőm, nem is ez a lényeg. A lényeg abban van, hogy nagyon rosszul érzi magát. Szeretném, ha eltudnátok fogadni, mert én őt szeretem, de persze titeket is ugyanúgy csak őt más értelemben. Tudom nagyon nehéz elfogadni, hogy most ez a helyzet van, de legyetek egy kicsit megértőek. Azért csináltam ezt a TwitCam-et, mert megtaláltam egy csomó utálkozó levelet Em konyhájában. Kérlek titeket, hogy ne tegyétek ezt vele, mert nem csak neki rossz, hanem nekem is. Nem foglak titeket elhanyagolni attól, mert szerelmes vagyok. Higgyétek el ő is ugyanolyan lány, mint ti. Sőt nagyon is olyan, mert rajongó és azt is tudom, hogy ez a legnagyobb problémátok vele, de értsétek meg. Ismerem már egy ideje és bízom benne. Én elfogadom, ha nem kedvelitek, de ne tegyétek közzé vagy ne ennyire nyilvánosan és főleg ne úgy, hogy neki írogattok. Ehhez senkinek nincs joga. Azoknak meg köszönöm, akik támogatnak minket és szeretik Emily-t. Hát úgy összességében ennyit akartam. Látjuk egymást és bízom bennetek. Szeretlek titeket! Helló!
Na ezt elintéztem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen módszerhez kell folyamodnom, de máshogy nem tudom megakadályozni a dolgok eldurvulását. Tennem kellet valamit. Nem hagyhattam ennyiben.
Pillanatok alatt felöltöztem és visszaindultam szerelmemhez, bocsánatot kérni tőle.
/Emily szemszöge/
Könnyes szemmel nyitott ajtót, mert valaki teljes erőből ráfeküdt a csengőre, miután 5 perc múlva sem nyitottam ajtót.
- Annyira sajnálom - rontott rám Niall és szorosan átölelt, amjd becsukta maga után az ajtót és letörölte könnyeimet arcomról. - Annyira, de annyira hülye voltam, csak teljesen kiborultam, de azt hiszem most már minden rendben lesz.
Leült a kanapéra én pedig úgy feküdtem le, hogy ölébe hajtottam fejem.
- Hogy érted, hogy minden rendben lesz? Semmi sem lesz rendben - szipogtam kissé dühösen. Nem rá, sokkal inkább magamra voltam dühös, amiért bele mentem ebbe a kockázatos kapcsolatba.
- Semmi érdekes - simította meg a hajam és puszit adott homlokomra. Felültem és megcsókoltam. Azt hiszem kissé sósra sikerült ez a csók a könnyeim miatt. - Ne sírj! Nem te vagy a hibás.
- De..
- Shh - tette a mutató ujját a szám elé és megrázta a fejét. - Na akkor megnézzük azt a filmet, amit találtál?
- Persze. Te meg menj kajáért. Tudom hogy éhes vagy - vigyorogtam rá és megsimítottam a hasát.
- Igen - mondta szomorúságot tettetve, lebiggyesztett ajkakkal. - Mindig éheztetnek. olyan izék - nyavalygott nevetve, majd kivágtatott a konyhába. Imádom azt a bolond fejét. Azt hiszem soha nem éreztem még ilyet. Mindig görcsbe rándul a gyomrom és a pillangókat érzem benne, amikor hozzám ér vagy megcsókol, de egyáltalán, amikor meglátom már teljesen elgyengülök. Kezdem megszokni, de kell még egy kis idő ahhoz, hogy feltudjam fogni, ez tényleg velem történik.
Mivel Steph nem volt otthon egész éjjel (Harry-vel volt), ezért Niall maradt és filmeztünk, illetve filmeztünk volna, de mindig beszólt valami hülyeséget az amúgy is elég vicces film mellé. Teljesen szét nevettük magunkat. Nagyon jól éreztem magam és szerintem ő is így van ezzel. Majd lassan elnyomott minket az álom és a kanapén maradtunk. Még jó, hogy Harry-ék nem állítottak be, mert ment volna a kombinálás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése