24.10.2012

Ezt a zenét ajánlanám hozzá! Remélem fogtok sírni! :$ ---> Bruno Mars - Count On Me

24.10.2012

/Niall szemszöge/

A tegnapi ivászatom után elég hamar elaludtam és az éjszaka zajaiból semmit sem észleltem, pedig, ahogy most kinéz a nappali és a konyha, tegnap éjjel itt nagy buli lehetett. Igazából őszintén bevallom, nem bánom, hogy nem vettem részt a mulatozásban. Semmi kedvem sem volt és még most sincs az ünneplésre, meg különben sem akarom, hogy a srácok miattam érezzék rosszul magukat. Legalább tegnap gondolkodhattam, ha nem is józan fejjel, de gondolkodhattam és azt hiszem jó döntést hoztam. Azt hiszem egy darabig mindenkinek így lesz jobb. Bár nem tudom, hogy a fiúk, hogyan fognak rá reagálni, de az már biztos, hogy nem fognak repdesni az örömtől. Hát, ez van. Ezt a döntést is meg kellett hoznia egyszer valakinek és akkor már azt hiszem jobban jártam, hogy én tehettem meg.
Ahogy kint ültem a konyhában a kajám felett, a fiúk is felébredtek és odaültek mellém az asztalhoz. Némán ültünk mindannyian, majd Lou szakította meg a csendet.
- Na öntsd ki a szíved! - mondta és megborzolta a hajam.
Furcsán néztem rá, mert nem tudtam honnan tudja, hogy tényleg mondani valóm van nekik.
- Ne nézz így! Csak akkor turkálod a kaját, ha mondani valód van és ideges vagy - amikor ezt mondta a fiúk is nagyon felém néztek és kérdően, de inkább követelően bámultak rám, mire én elhajítottam a villám és ittam egy kortyot.
Bele kellett kezdenem. Nem tehettem mást. Egyszer úgy is el kellett volna mondanom nekik.
- Akkor rajta - mondtam magamban és vettem egy mély levegőt.
A fiúk még mindig követelően néztek rám. El kellett kezdenem.
- Haza megyek - böktem ki végre gyorsan.
- Persze, hát mi is - nevetett rajtam Harry. - Ez volt a nagy titok?
- Nem értitek mi? Én nem egy hétre megyek haza, mint ti - mondtam kiegészítően.
- Na ácsi! - állt fel Zayn. - Ezzel most ugye nem azt akarod mondani, hogy itt hagyod a bandát? - láttam, hogy kezd kikelni magából.
- Nem. Nem ezt akarom mondani. Haza kell mennem, de nem egy hétre. Egy hónapra, kettőre, háromra vagy többre. Nem tudom, de haza kell mennem - mondtam szomorúan.
- Miért? Történt valami a családodban, amiről nem tudunk? - kérdezte rémültem Liam tőlem.
- Nem. Nem történt semmi.
- Akkor meg miért akarsz elmenni több időre? - kérdezte furcsán megint Liam.
- Nekem kell a pihenés és szükségem van a családomra, a régi barátaimra, a régi otthonomra, hogy tudjak gondolkodni és át tudjam értékelni az eddigi két, két és fél évet. Nem megy ez nekem most. Nem tudok egyszerűen másra csak a rosszra és a rosszakaróimra gondolni és ebbe bele fogok őrülni. Otthon legalább ott a családom és a megszokott levegő és remélem ott nem utál mindenki - mondtam még mindig elkeseredve.
- De ugye nem hagysz itt minket tesó? Nélküled nem ugyanaz a banda és különben sem léphetsz ki csak így. Nem okozhatsz örömet az utálóidnak - könyörgött Harry és váratlanul megölelt.
- Nem hagylak itt titeket! Egyáltalán nem! Csak gondolkodnom kell. Ennyi az egész és addig még nem leszek veletek úgy is mindent megoldotok nélkülem - kacsintottam rájuk kicsit könnyes szemmel és szét tártam a karjaim. - Na gyertek ide! Úgy fogtok hiányozni. Minden hülyeségetek. Lou nyávogása, Harry csajozása és nudizása, Zayn tükrei és Liam villái. Minden hiányozni fog, de egyszer ennek is eljött volna az ideje.
- Jajj ne mondj már ilyeneket, mert mindjárt bőgök - utasított viccesen Lou, de ahogy felnéztem az öleléseikből láttam, hogy mindannyiuknak könnyesek a szemeik.
- Nekem meg az fog hiányozni, hogy nem kell majd annyit szellőztetni a buszon - mondta Harry könnyes szemel vigyorogva és mindenki nevetésben tört ki.
- Na de azért az éjszakai evések és a Nando's is hiányozni fog - bólogatott hevesen Liam.
- Most akkor sírunk vagy nevetünk? - kérdezte Zayn.
- Nem mindegy? A hajadnak úgy se lesz baja - mondtam majd a biztonság kedvéért szét szedtem a szépen megigazított haját.
- Bosszúút! - üvöltötték a fiúk én meg rohanni kezdtem, de Zayn utol ért és csikizni kezdett. Na ott nekem végem volt.
De hiányozni fog ez az egész. Minden egyes hülyeségük. Tudom, nem örökre megyek el, de az a pár hónap is üresen fog eltelni nélkülük. Nem is tudom mivel fogom elfoglalni magam, hogy ne unatkozzak, mert már hozzá szoktam, hogy mellettük egy másodperc sem unalmas. Nem tehetek róla, SZERETEM ŐKET. Hiányozni fognak...