este
/Niall szemszöge/
Fogalmam sincs, hogy mennyit aludhattam, de már javában elmúlt dél. Jó régen aludtam már ilyen jól, főleg a saját ágyamban. Kipakoltam a bőröndjeimet és beraktam a ruháimat a szekrényembe. Miután végeztem kopogást hallottam az ajtómon és egy férfi hangot. Nem apa volt, mert neki mélyebb van. Pár pillanat múlva Greg, a bátyám lépett be az ajtómon. Úgy borultunk a nyakába, mintha már évek óta nem láttuk volna egymást.
- Naa! Szállj már le rólam! - mondta miközben lekaparta magáról.
- Te hogy-hogy itthon? - kérdeztem értetlen arccal.
- Azt hitted, hogy nem jövök meglátogatni az én drága öcsikémet, amikor hazatér. Anyáék szóltak, hogy hazajössz pár hétre így én is eljöttem. Végre tudunk normálisan beszélni és tudsz mesélni, hogy mi történik mostanában veled, mert a telefon nem mindig segít. Nos mizu? Csajok, ilyesmi? De főleg csajok! Semmit nem lehet rólad és a lányokról hallani.
- Mivel nincs barátnőm - mondtam váll rántva és lesütöttem szemeimet.
- Na ne szívass! Mi az, hogy nincs? Az nem létezik - rázta a fejét. Tök úgy mondta, mintha nagy nőcsábásznak ismerne.
- Nem jut idő az ismerkedésre. Nagyon pörgős az életünk és így hát nincs.
- De nem is érdekel senki? - kérdezte újra.
- Dehogy nem érdekel - néztem föl az ágyamról.
- Akkor meg mi van?
- Van egy lány - kezdtem bele félvén. - Egy rajongónk. Szeretnék a sztár és rajongója kapcsolaton felül többet is, de még csak tegnap találkoztunk. Túl hamar van még a szerelemhez. Igazából már pár hete szerettem volna vele találkozni, de ön hibámból ez nem történt meg. És akkor tegnap... eltörtem a lábát.
- Mit csináltál? -nevetett z arcomba.
- Ne röhögj már! Nem vicces! Sötét volt az utcán és utunkba került egy lépcső én meg nem szóltam neki így egy nyugodt vacsora helyett a kórházban töltöttük az este felét - azt hiszem látta rajtam a bűntudatot mert kedvesem megpacskolta a vállam és ennyit mondott:
- Ne izgulj! Tuti nem haragszik. A lányra visszatérvén... Rajongó?
- Igen - bólintottam.
- Komolyan meggondoltad te ezt? - kérdezte ráncolt homlokkal. Azt hiszem félt, hogy Emily csak a hírnevet szeretné.
- Persze. Már hetek óta figyelem, ahogy mások előtt megvéd és még azt is elviseli, hogy őt szidják helyettem. Annyira kedves és persze csinos is - mondtam huncut mosollyal arcomon.
- És tudsz róla bővebb infókat is azon kívül, hogy directioner? - kérdezte még mindig kíváncsian Greg.
- Most tényleg Emilyről fogunk beszélni? Hát jó. Egy 19 éves egyetemista lány. Divat tervezőnek tanul. Egy barátnőjével él Londonban egyedül, mert a szülei sokat utaznak az apja állása miatt és ő pedig Londonban szeretne tanulni. Szereti Justin-t, ami nálam előny - vigyorogtam - és szeret enni. Plusz pont!
- Bolond vagy! Nem ilyenekre gondoltam, de ezek is jók lesznek. - meglökte a vállam és felállt. - Én most elmegyek és kipakolom a táskáimat, majd még ütközünk. Na cső! - köszönt és kiment az ajtómon.
Most, hogy Emilyről beszéltünk eszembe jutott valami nagyon fontos. Még nem beszéltem Em-mel, pedig nem tudom, hogy van a lába és igazából tudni, akarom ő maga hogy van.
Bekapcsoltam a laptopom és Twitteren elkértem a Skype címét. Szerencsémre gyorsan visszaírt és elküldte. Pár percen belül már mind a ketten a kamera előtt ültünk.
- Szia - integetett a kamerába. - Láttam, hogy egy csomószor kerestél telefonon és bocsi, hogy nem vettem fel, de aludtam. Hosszú és fájdalmas éjszakám volt.
- Áh semmi baj. Miért volt fájdalmas az éjszakád - értetlenkedtem.
- A lábam. Iszonyatosan fájt és még most is fáj.
- Tényleg. De barom vagyok. Nagyon fáj? Még egyszer bocsi.
- Ha még egyszer bocsánatot kérsz esküszöm nem beszélek veled, amíg meg nem gyógyul a lábam. Egyébként elviselhető, csak nem vagyok hozzászokva, hogy olyan, mintha valaki rugdosná a bokám - mutatott a lábára és elnevette magát.
- Pedig tök jó érzés, ha rugdosnak - kacsintottam rá.
- Mazochista vagy? - kérdezte nevetve.
- Ja. Nem tudtad? Nem is vagy igazi rajongó! - tettem karba a kezeimet.
Még fél órát beszéltünk, amikor anya hangját hallottam a földszintről, ahogy engem hív.
- Ajhh, tényleg. Nem is azért mentél haza, hogy velem beszélj! Arról volt szó, hogy a családoddal leszel. Velem meg majd beszélsz, ha lesz időd rám.
- Mindig van rád időm.. - böktem ki hirtelen. Nem is gondolkoztam mit mondok. De hülye vagyok. Fogadjunk most tiszta vörös a fejem. Inkább tényleg elköszönök, mert nem akarok emiatt a mondat miatt magyarázkodni.
- Nem! Niall azért mentél haza, hogy velük legyél, majd ha már elég időt töltöttetek együtt, akkor jövök én. különben is egy hónap múlva visszajössz ide Londonba és ha még akkor is akarsz velem találkozni, hát ott lesz a lehetőség. Tehát erről nem nyitok vitát úgyhogy szia - mondta és kikapcsolta a beszélgetésünket. Na ez szép. Lekoptat egy csaj. Ez tetszik. Mióta híres vagyok még soha nem történt velem ilyen. Normális embernek érzem magam.
Elraktam a laptopom és leindultam vacsorázni, mert azért hívott anya. Kiléptem az ajtómon és a bátyámba ütköztem szó szerint.
- Mióta szokás hallgatózni? - kérdeztem enyhén dühösen.
- Nem hallottam mindent csak azt, hogy elküldött a fenébe. Pacsi tesó - emelte a kezét a magasba gúnyosan.
- Hagyjál már. Ő legalább nem sikítozik a fülembe minden ok nélkül - löktem el magamtól és alindultam kajálni, mert már eléggé éhes voltam.
Javában vacsoráztunk, amikor apa feltett egy tőle szokatlan kérdést.
- Mi újság a lányokkal?
- Semmi - mondtam egy csirkecombbal a kezembe és újabb falatot tömtem a számba.
- Éppen vacsi előtt koptatta le a lány, aki tetszik neki - vágott közbe Greg. Na neki is meg kellet szólalnia. Most magyarázkodhatom megint.
- Nem koptatott le, csak azt akarja, hogy veletek legyek.
- Ez aranyos tőle. De akkor miért mondtad azt az előbb? - érdeklődött anya.
- Mert tegnap találkoztunk először, de megbeszélt találkozó volt..
- Amin eltörte Emily lábát - vágott közbe Greg.
- Mi? - úgy nézett rám apa, mintha szellemet látott volna. Most jött az a rész, hogy újból elmesélhetem a lépcsős afférunkat.
- A lényeg, hogy légy boldog - mondta a sztori után anya.
Vacsora után átvonultunk a nappaliba és folytattuk a beszélgetést. Anya közölte velem, hogy egy hét múlva szinte minden rokonomat láthatom, mert családi ebéd lesz nálunk. Na ettől féltem. Az egyik unokabátyám lánya őrült rajongónk és tuti le sem fog szállni rólam egész nap. Folyamatosan majd Louis-ról kérdezget (mert ő a kedvence) én meg csak ugyanazt tudom ismételni. Azt hiszem igénybe fogom venni az ajtómon a zárat. :))
/Emily szemszöge/
Azért azt nem hittem volna még egy hete, hogy majd egyszer Niall-el beszélgetek Skype-on és el fogom küldeni a gép elől. Az elmúlt egy hétben minden megváltozott. Levelet kaptam Niall-től, találkoztam a fiúkkal, eltörtem a lábam Niall miatt, amikor egy estét töltöttünk el együtt és most azt mondom neki, hogy ne beszélgessen velem webkamerán, hanem menjen a családjához. Ez őrület!!
Már vagy egy órája ülök a terveim felett és semmi sem jut eszembe. Azt sem tudom hogy kezdjek neki, pedig máskor pillanatok alatt kész van az egész. Szörnyen fáj a lábam és folyton Niall jár az eszemben. Nem akarom, hogy azt gondolja rólam, egy kis tini lány vagyok, aki a pénzére hajt, ezért még nem akarom neki elmondani, hogy talán többnek szeretném, mint barátot, ha egyáltalán barátok leszünk. Annyira fura minden, mert mindenki rájuk, rá vágyik én meg itt sajnáltatom magam miközben én pár órája beszéltem vele privátban.
Stephanie megkért, hogy menjünk el egy bárba, mert unja itthon magát, ezért nagy nehezen magamra aggattam valamit és a mankómmal együtt elindultunk az éjszakába. Bárcsak ne tettük volna.
- Em! - szólt halkan Steph ijedt arccal. Velem ellentétben ő szembe ült az ajtóval és éreztem, hogy azt figyeli. Hátra fordultam és tudtam, hogy miért vágott ennyire baljós képet. James állt ott pár haverjával.
- Kérem csak ne vegyen észre és ne jöjjön ide - imádkoztam halkan, de úgy hogy barátnőm is hallotta. - Hidd el semmi kedvem sincs hozzá. Nem akarom, hogy elrontsa ezt a szép estét. Meg lettem volna nélküle is.
- Ezt már nem úszod meg - mutatott mögém Steph és megfordulván láttam, hogy James felém tart haverjai társaságában.
- Nagyszerű! - csaptam az asztalra. - Ide aztán biztos nem ül le.
- Helló - köszönt James és oda dúródott a mellettem üresen lévő helyre. - Mizu? - kérdezte túlságosan is kedvesen.
- Mi lenne? - vágtam vissza közönyösen. - Nem hiányoztál!
- Hogy mondhatsz ilyet? - kérdezte, majd átakart ölelni, de nem hagytam neki és a járó gipszemmel jól lábon rúgtam, mire felkiáltott.
- Ez meg mi a szar volt? - nézett le a lábamra és észrevette, hogy az gipszben van.
- Mi történt? - kérdezte aggódva. Bár nem hiszem, hogy érdekelte mi történt velem.
- Közöd? - kérdeztem gúnyosan és ez a tekintetemen is látszott.
- Tudod drágám - kezdte Steph, aki James 2 haverja mellé kényszerült - túl heves volt az új barátja az ágyban - komolyan szerette volna mondani, de a végére elmosolyogta ezen az oltári nagy hazugságon magát.
- Barátod? - nézett idegesen James.
- "Na erre most mit mondjak?" - Bajod? Azt hitted te vagy az egyetlen, akinek tetszem? Nagyot tévedtél! - mondtam dühösen és felkaptam a mellettem heverő kabátot jelezvén ezzel, hogy indulunk.
- Nagyon megszívattuk!! - tört ki Steph-ből a röhögés miután kiértünk.
- Kit érdekel?! - rántottam meg a vállam.
- Ja amúgy beszéltél Niall-el?
- Aham. Nem sokkal azelőtt, hogy eljöttünk volna otthonról - mondtam mosolyra görbült szájjal.
- Bírod mi?! - kacsintott rám vigyorral arcán.
- Hát.. - mosolyodtam él és kicsit behúztam a nyakam.
- Valld be, hogy már azelőtt is bele voltál zúgva! - ütött óvatosan a vállamba.
- Lehet.. Nem tudom. Tök jó, hogy egy korosztály vagyunk és már több, mint 2 óta rajongok érte, de olyan lehetetlennek tűnik ez a szerelem dolog úgyhogy nem ringatom magam reményekbe.
- Ne mondj már ilyet! Elenor is csak egy rajongó volt, most meg ő Louis Tomlinson barátnője! - mondta lelkesen.
- Igazából a tiéd és Harry viszonyából többet nézek ki, mint a Niall-éből és az enyémből. Nem tudom miért, de nekem szinte soha nem jöttek össze ilyen dolgok. Minden ment a suliban is meg a családomban és barátok terén is, de a szerelem meg én az két külön téma.
- Na jól van. Azt hiszem jövőhét szombaton, amikor a fiúk visszajönnek te is eljössz velünk kikapcsolódni, mert Harry-vel már beszéltük, hogy Én és ők elmegyünk valami kalandpark szerűbe, de rád is rád fér egy kis őrület. Niall meg hamar visszajön te kis hős szerelmes - mondta lebiggyesztett szájjal és átölelt.
- Ja! Az király lesz! - mondtam vidáman és tovább sétáltunk London esti utcáin...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése